1890-1968
Szobrászművész

  (1890, Budapest - 1968, Budapest)   Szobrász. Simay Imre és Mátrai Lajos növendékeként a budapesti Iparművészeti Iskolán tanult 1911-1916 között. Olaszországban, Németországban és Franciaországban járt tanulmányúton. 1921-ben az Iparrajziskola tanárává nevezték ki, majd 1937-ben a díszítőszobrász szakosztály vezetője lett. 1944-tõl 1950-ig, nyugdíjazásáig a műszaki egyetem épületszobrászati tanszékén dolgozott. A neoklasszicizmus követője. Mátrai Lajossal együtt készítette a budapesti Hangyaház reliefjeit. Önállóan a törökverő Ozorai Pipo, Temesvári Pelbárt, Mátyás király és Kőrösi Csoma Sándor emlékszobrait, ill. reliefjeit (valamennyi a Szegedi Pantheonban). Mária szobra az 1937-es párizsi világkiállításon aratott sikert. Nevéhez fűződik a budapesti városmajori templom Szent László oltárának bronz triptichonja. Budavár visszavétele emlékművét 1936-ban állították fel a Bécsi kapu téren. Zrínyi Miklós, Prohászka Ottokár és Kálmáncsehi Domokos szobrát Székesfehérvárott (1938-40), Huszár Gál emlékművét Debrecenben (1939) állították fel. Gárdonyi Géza portréja Egerben, Kacsóh Pongrác domborműve Keszthelyen látható. Álló női aktja van a soproni szanatórium parkjában (1964), Neptun szobra Baján, Közlekedés című domborműve Vácott kapott helyet. Több szobra van a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában.