KÓSZA-SIPOS László

Információk

1943-1989
Festőművész

Leírás

  (1943, Budapest - 1989, Empelde)   Festő. Autodidakta. Gyermek- és ifjúkorát Szentendrén töltötte, ahol Deli Antal és Pirk János szabad iskolájába járt. A rézkarcolás technikáját Kondor Bélától tanulta. Mivel fiatalon ismeretséget kötött korának kiemelkedő, Szentendrén dolgozó művészeivel, így mesterségének alapjait többek között Barcsay Jenőtől, Modok Máriától, Korniss Dezsőtől, Czóbel Bélától, Miháltz Páltól, Deim Páltól sajátította el. 1968-ban a Károlyi Mihály emlékalapítvány ösztöndíjával a franciaországi Vence-ban dolgozott. 1971-ben elhagyta Magyarországot. Hannoverben, majd a közeli Ronnenberg-Empeldében telepedett le. 1976-ban Spanyolországban, 1980-ban Londonban és Velencében járt tanulmányúton. Első önálló kiállítása a budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi Kollégiumában nyílt meg 1963-ban. Korai művein elsősorban Vajda Lajos, Ámos Imre és Barcsay Jenő hatása figyelhető meg. Életművének nagy része a szentendrei városkép jól ismert motívumaiból építkezik. Az egymáshoz búvó házak, tört tetőgerincek, apró padlásablakok, finom sziluettel vázolt templomtornyok között néhol egy feszület, másutt a jellegzetes gömbakác körvonalai tűnnek fel. A "konstruktív-szürrealista tematikát" megidézőn álomképszerű megjelenítés, gyöngyházfényű színvilág, kristálytömbökbe zárt, geometrikus struktúra jellemzi műveit. Míg a hetvenes évektől a konkrét motívumok helyett alkotásaiban egyre inkább a finom vonalhálózat, a rendkívüli gazdagságú textúra kel önálló életre, addig a nyolcvanas években készült művein a szomorúfűz, a temető vagy a templom képét felidéző motívumok rendeződnek elégikus hangvételű, szürreális kompozíciókká. Kósza Sípos világát Hannoverben is a mediterrán hangulatot közvetítő kisváros, Szentendre emléke határozta meg. Életművének jelentős részét, olaj- és pasztellképek sorát a szentendrei Ferenczy Múzeum őrzi.