HINCZ Gyula
Információk
Leírás
1922-től 1929-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Vaszary János növendéke volt. 1924-1926 folyamán az Olgyai Viktor vezette Grafikai Osztályt is látogatta. 1926-ban Párizsba utazott. 1928-ban berlini tanulmányútján Scheiber Hugó közvetítésével megismerkedett Herwarth Waldennel, 1929-ben pedig Moholy-Nagy László közreműködésével kiállított a Sturm Galériában. 1928-tól tagja volt az Új Művészek Egyesületének (UME), 1929-tõl a KUT tárlatain is szerepelt. Alkotásait az 1920-as évek végétől önálló kiállítások keretében mutatták be a Tamás Galériában (1929, 1934), az Ernst Múzeumban (1938) és a Nemzeti Szalonban (1944). 1930-1931-ben a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1943-ben Erdélyben festett, 1947-1948 között Koreában, Kínában és Vietnamban járt tanulmányúton.
Az Iparművészeti Főiskola tanára (1946-1949), majd igazgatója (1958-1963) és a Képzőművészeti Főiskola tanára (1949-1963) volt. Illusztrációival 1959-ben a lipcsei könyvkiállítás ezüstérmét nyerte el. Az 1950-es évektől számos monumentális megbízása valósult meg: a Fészek Klub és a debreceni Agrártudományi Egyetem gobelinje, a budapesti Műszaki Egyetem, a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem üvegmozaikjai és üvegablakai. Foglalkozott kisplasztikával, égetett kerámiával is. Az 1960-as évektől alkotásait kiállították a Dürer Teremben (1964), a Petőfi Irodalmi Múzeumban (1968), a Budapesti Történeti Múzeumban (1971), a Magyar Nemzeti Galériában (1976), a Vigadó Galériában (1980), a váci görög templomban (1981), állandó kiállítását az 1984-ben Vácott rendezték meg. Munkássága elismeréseként több díjjal tüntették ki: Munkácsy-díj (1952, 1957), Kossuth-díj (1958), érdemes (1964) és kiváló művész (1968).