VANCSÓ Zoltán
Információk
Leírás
Elsősorban fekete-fehér fotográfiái által vált ismertté, azonban manapság színes képeket is készít, amelyek határozott és átgondolt művészi koncepciót tükröznek. Sajátosan „vancsói” látásmód jellemzi: formailag egyszerű megoldásokkal él, képei mégis kimeríthetetlen világot teremtenek. „Vancsó Zoltán képeiről nem szabad sem írni, sem gondolni, sem asszociálni semmit. Ezek a képek meditációs objektumok.” Müller Péter, író. "Vancsó Zoltán filozofálva fotografál. És ez, részemről a lehetséges legnagyobb elismerés, a legkomolyabb méltatás." (Dobai Péter, író, dramaturg)
"Vancsó Zoltán fotózáskor olyan hétköznapi, megrendezetlen pillanatokat igyekszik megörökíteni, melyek szinte követelik, hogy titokzatos történeteket gondoljunk el róluk. Összefüggéseket teremt ott, ahol eredetileg nem voltak, ezáltal jelentéssel teli lesz a véletlen is. Képeit nézve valószínűtlen tájakon járunk, különös és érthetetlen dolgok történnek velünk. Szubjektív tájak ezek, melyek csak akkor nyílnak meg, ha odafigyelünk önmagunkra és a világra."
– Miltényi Tibor, esztéta
"Munkái a fotográfia klasszikus irányához kötődnek, természetesen ez nem anakronizmust, utánérzést, ókonzervatív, divatjamúlt szemléletet jelent, pusztán azt az egyszerű tényt, hogy alkalmazkodik eszközének, a fotográfiának (triviális) valóságábrázoló, megörökítő tulajdonságához. Meglehetős alázattal, türelemmel és érzékenységgel fordítja kameráját a kimeríthetetlenül érdekesnek látszó világ felé. Nem kívánja semmilyen, a fényképezés eredendő természetétől idegen módon megváltoztatni sem a látványt, sem az arról kapott képet. Művészete nem effajta »hozzáadott értékből« táplálkozik, hanem abból, hogy csak rá jellemző szemlélettel keretezi be a világ végtelen számú történéséből azt az idő- és térszegmenset, ami számára és mások számára is puszta létükön túli tartalmakat hordoznak. A bekeretezés, persze, a fotográfiai alkotóeszközök magabiztos és egyedi használatával történik, csak rá jellemző »vancsós« nézőpontok, kivágások, kompozíciók, tónusok alkalmazásával."
– Szarka Klára, szakíró
"Tizenkét évig dolgoztam a sajtóban, (...) ezért két fotós személyiség alakult ki bennem. Az egyik igyekszik minél konkrétabban, érthetőbben visszaadni a valóságot, a másik viszont pont ellenkezőleg viselkedik: élvezi a valóság valószínűtlenségét, s azt, hogy ezt épp egy elvileg objektív eszközzel, a fotográfiával lehet közvetíteni."
– Vancsó Zoltán