Szinte Gábor

Információk

1928-2012
Grafikus, Festőművész, Díszlettervező

Leírás

Szinte Gábor 1928-ban született - székely szülők gyermekeként - Budapesten. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán, amit 1951-ben végzett el, Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István tanítványa. Tanulmányait 1957-58-ban a firenzei Accademia delle Belle Arti-n fejezte be. Az "erdélyiség" és az olasz kultúra iránti kettős kötődés festészetének témaválasztását is jelentősen meghatározta. Több, mint hetven egyéni kiállítást rendezett itthon és külföldön, Olaszországban, Németországban, Csehszlovákiában stb. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és más múzeumokban, magángyűjteményekben találhatók. Számos középületet díszített faintarziákkal pl. a korábbi Nemzeti Színházat. Jelentős a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban látható színes üvegfala, de készített márványmozaikot is. Portréfestőként, a magyar kultúrtörténet jeles személyiségeinek is ihletett mestere.Külön említést érdemel a franciaországi Aurillac város közelében levő Saint Simon templomában található, II. Szilveszter pápa életéről és Szent István király megkoronázásáról szóló, 13 részes, összesen 110 m2-nyi freskó sorozata, amelyet 2005 nyarán szenteltek föl. Műveiben a magyar hagyományok egyéni hangú követője. A fajsúlyos gondolati tartalmat a jelenségek érzékeny megragadásával, a színek, fények és árnyékok bátor alkalmazásával fejezi ki. A valóság látványából kiindulva az élmények sajátosan gazdag megjelenítése, annak meditatív tartalma hozza létre műveinek egyéni, egyszerre hagyományos és modern festői világát. Díszlettervezőként is kiemelkedő művész. Ádám Ottó, Várkonyi Zoltán és Kazimir Károly rendezésében 115 színházi mű díszleteit tervezte a Madách és a Vígszínházban. E terveit ma az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. 32 éven át tanított. Egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1978-ban pedig újjászervezte a díszlet- és jelmeztervező képzést a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 13 évig volt tanszékvezető. Művészettörténeti és történelmi tárgyú tanulmányai különféle folyóiratokban jelentek meg. Két Olaszországgal foglalkozó művészettörténeti „útikönyvében” páratlan fölkészültséggel vezeti az érdeklődőket évszázadokon át, és a képek, szobrok épületek értő elemzésével valamint alkotóik méltatásával maradandó intellektuális örömöt szerez olvasóinak. Műtörténészként ismeretterjesztő video-sorozatokat ír, a „Hires magyarok a nagyvilágban” című CD-ROM-on negyven magyar képzőművész munkásságát ismertette.