1903-1979
Zeneszerző, Karmester

(Budapest, 1903. július 25. – Szeged, 1979. március 12.) zeneszerző, karmester.   Tanulmányait 1919–1925-ben végezte a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. Hegedű szakon Zsolt Nándor, Kemény Rezső és Szerémi Gusztáv, zeneszerzés szakon Kodály Zoltán, Molnár Antal és Koessler János növendéke volt. 1925–1929-ben (diák vendégkarnagyként kezdve) a Székesfővárosi Zenekar, 1929–1941 között a Budapesti Egyetemi Énekkar, 1935–1941-ben a Budapesti Palestrina Kórus karnagya volt. 1929–1941 között a Zeneakadémián elméleti tárgyakat tanított. Kórusvezetőként több európai koncertturnét vezetett. 1941–1944-ben a kolozsvári Magyar Opera igazgatója volt.   1945-től a Szegedi Nemzeti Színház karmestere, 1948-tól zeneigazgatója, 1955–1957-ben ismét a Zeneakadémia tanára, 1957–1969 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, 1969–1975-ben újra zeneigazgatója és a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezetője volt.   A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik megújítója és zenei irányítója. Romhányi Józseffel átdolgozta és sikerrel bemutatta Erkel Ferenc Sarolta című vígoperáját.   Nevéhez fűződik Bartók Béla Divertimento (1941), valamint Cantata profana (1930) című műveinek magyarországi bemutatója.     Díjak, elismerések 1960 – érdemes művész 1972 – kiváló művész