1891-1965
Grafikus, Festőművész

Prihoda István (ismert még Azary-Prihoda István néven; Kolozsvár, 1891. november 15. – Budapest, 1965. november 22.) Magyar rézkarcoló, grafikus, festőművész, olimpikon sportlövő. Középiskoláit és a Képzőművészeti Akadémiát Budapesten végzi el. Tanulmányai után a Műcsarnok állandó kiállítója lett. Rézkarcaival tűnt ki elsősorban, ezért három ízben nyert állami grafikai díjat 1911-1914 között a Magyar Grafikusok Egyesületétől. Becsülték hideg tűvel készített aktjait, figurális alkotásait (pl. "Diana és Venus" című lapok). A San Francisco-i Panama-Pacific nemzetközi kiállításon éremkitüntetést kapott. Az első világháború alatt harctéri szolgálatot teljesített, orosz fogságba került, de a februári forradalom alatt sikerült hazaszöknie. 1926-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját.  Az 1920-as években, Frenkel József műkereskedő megrendelésére kortárs művészek festményeiről rézkarcokat készített. Ezeket a képeket az eredeti festmény művészei szignózták vagy írták alá. Ezek a rézkarcai széles körben ismertek voltak. Érdekesség, hogy 1925 júliusában a rendőrség kivonult Fränkel Ernő műkereskedő boltja elé és felszólította a tulajdonost, hogy Iványi Grünwald Béla, Vaszary János és Prihoda István aktképeiről készült rézkarcokat haladéktalanul vegye le a kirakatból. Részt vett az Ernst Lajos és Lázár Béla rendezte XIX. csoportkiállításon 1922-ben, ahol Magyar Mannheimer Gusztáv, Koszta József és mások műveit is kiállították. Több politikai (pl. Pártkönyvek a házfelügyelőnél! vagy pl. Ne csüggedjetek! Magyarország nem volt, hanem lesz! Magyar Királyság Pártja vagy pl. Népszövetségi kölcsön a magyar jövő : magyarországi jegyzés: aug. 1-9.) vagy figyelemfelhívó (Könyvek a házfelügyelőnél! vagy pl. Philips rádió) grafikai lap elkészítője volt . Az 1930-as évektől a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékének vezetőjeként működött.   Könyvillusztrációk  Egyéni ilusztrátorként: Hevesi Sándor fordításában megjelent Andersen-kötet, a „Mesék és történetek” (192?); Babits Mihály által lefordított Goethe-költemény, „A napló” (1921); Tóth László: Májusfa: verses játék egy fölvonásban (1922); Turgenyev: Töretlen föld (ford. Áprily Lajos) (1956); Victor Hugo: A nyomorultak (fordította Éber László és Csillay Kálmán) (1930); Társillusztrátor: Kállay Miklós által 1921-1928 között lefordított és kiadott „Ezeregy éjszaka könyve” kötetsorozat.