Tornyai János

Információk

1869-1936
Festőművész

Leírás

(1869, Hódmezővásárhely - 1936, Budapest) Festő. Zsellérszülők gyermeke volt. 1886-88 között a budapesti Mintarajziskola rendes, 1888-89 között pedig vendéghallgatójaként Székely Bertalan, Lotz Károly, Gregus János növendéke volt. 1894-től szülővárosában kapott ösztöndíjjal Párizsba a Julian Akadémián képezte magát, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá Munkácsy Mihály festészete. 1897-ben bejárta Német- és Olaszországot, majd hazatért Hódmezővásárhelyre. Megélhetési gondokkal küzdött, műteremhez is csak 1903-ban jutott. A Műcsarnok 1904. évi tavaszi tárlatán a Juss c. képe első változatával Ráth György-díjat nyert. Később Rudnay Gyula és Endre Béla társaságában gyűjtötte a népművészet emlékeit, s együtt hozták létre a népi fazekasság megmentésére a hódmezővásárhelyi művészek Majolika- és Agyagipari Telepét is. 1910-ben művészeti lapot indítottak Jövendő címmel. Hódmezővásárhelyen 1908-ban rendezte első kollektív tárlatát. Az 1910-es évektől Mártélyon lakott, itt festette alföldi tájképeinek sorozatát. 1919-ben Budapestre költözött. Tárlatokon több díjat kapott. 1929-ben Csokorkötés c. művét aranyéremmel jutalmazták a barcelonai nemzetközi kiállításon. 1933-34-ben néhány hónapig Szentendrén dolgozott. Műteremben c. képét az 1933. évi Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás aranyéremmel tüntette ki. A Képzőművészek Új Társasága (KUT), a Munkácsy Céh, a Magyar Képzőművészek Iparművészek Egyesülete (KÉVE), a Paál László Társaság tagja volt. 1934-ben Hódmezővásárhelyen művészek, írók és műbarátok Tornyai Társaságot alapítottak. Élete utolsó éveit újra Hódmezővásárhelyen töltötte, de már alig alkotott. A magyar paraszti sors realista ábrázolójaként kezdetben Munkácsy nyomdokain haladt. E korszak jellemző alkotásai: Rákóczi Rodostóban (1904); Betyárszerelem (1907) stb. s a Nagy Bercsényi Miklóst ábrázoló egész alakos portré (1908). Egész életművén áthúzódó problematika szülötte volt a Juss c. képe, melynek mondanivalója, a paraszti sors nyomorúsága, tragikuma sugallta fojtott színezésű tájképeit is (Kútágas, Magyar sors stb.). Öregkori, Szentendrén festett képei élénkültek csak meg a színek, plein air problémák is foglalkoztatták (Zöld kabátos asszony, 1932-34 stb.). Művészetében Munkácsy népi realizmusa élt tovább, de átszőve dráma expresszivitással. Műveiből többet őriz a Magyar Nemzeti Galéria.