Dorffmaister István
Információk
Leírás
(1725, Bécs - 1797, Sopron)
A festő a bécsi akadémia neveltje, ahol 1751-59 között tanult. Egészen fiatalon, 1760-ban Maulbertsch mellett dolgozott Kromérízben, de 1761-tõl már Magyarországon van (Türje, premontrei templom, falképek). 1762-ben Sopronban telepedett le, s innen 35 éven át haláláig szinte kivétel nélkül magyarországi megrendelőknek dolgozott.
A magyarországi barokk festészet legtermékenyebb, a Troger-iskola stílusában dolgozó mestere, Maulbertsch mellett a legnépszerűbb barokk festő Magyarországon. De amíg Maulbertschnek elsősorban a magyar klérus vezetői voltak a mecénásai, addig Dorffmaister püspöki megrendelőktől és különböző szerzetesrendektől kezdve, kisebb-nagyobb világi uraságokon át, városi és falusi közösségek megbízásainak egyaránt eleget tett. Számos dunántúli templom teljes belső terét kifestette (Gutaöttös 1771-72, Császár 1775-76, Balf 1779, Nova 1779-80, Toponár 1781, Kiskomárom 1781, 1793, Sopron, Szentlélek-templom 1782, Szigetvár 1786), másutt csak a szentélyt és a diadalívet (Türje, 1761, 1763, Mesztegnyő 1772, Kenyeri 1779, Kemenesszentpéter 1779, Kemenesmihályfa 1785, Nyúl 1786, Gyóró 1793-94), legtöbbször oltárképekkel együtt. Foglalkoztatták őt dunántúli kastélyok urai (Sárvár, Ligvánd, Füles, Hegyfalu, Alcsút) különböző szerzetesrendek (kismartoni ferencesek, türjei és csornai premontreiek, celldömölki bencések, szentgotthárdi ciszterciták) soproni polgárok (kat. 17. sz.), s Esterházy László pécsi és különösen Szily János szombathelyi püspök is.
Pályája az 1780-as évektől teljesedik ki, amikor a felvilágosodás kihívására és a felvilágosodással szembeforduló magyar nemesi mozgalom hatására a magyar katolikus egyház vezetői monumentális történeti képek egész sorának elkészítésével bízzák meg. Templomi mennyezetképekkel, oltárképekkel és püspöki- és apáti fogadótermek táblaképeinek megfestésével. (A szentgotthárdi csata - -Szentgotthárd, cisztercita templom, 1784; A két mohácsi csata - Mohács, püspöki palota, 1787; Szigetvár eleste és visszavétele - Szigetvár, plébániatemplom, 1788; Szent István megalapítja a pannonhalmi apátságot - Szombathely, székesegyház 17791; Jelenetek a szentgotthárdi apátság történetéből - Szentgotthárd, apáti fogadóterem, 1794-95). Noha e történeti képek egyházi környezetben s egy hagyományos művész-megrendelő viszony keretében készültek, mégis friss, aktuális jelentést hordoztak s új tendenciák képviselői lettek. Ezekre a korszak világi közönsége is reagált, s Dorffmaister kései történeti képei a 19. századi történeti festészet előzményei és ihletői lettek.