Cikkek
Bajai keringő
Származási hely: A két világháború között Baja városában, korábbi típusú szegemagasszálló keringők és bácskai keringők keresztezésével kialakított kis testű, esús keringőfajta.
A küllem főbb jellemzői: Parlagigalamb nagyságú és testtartású, mérsékelten emelt, enyhén előredomborodó, viszonylag széles mellű galambok.
Baján avar fejedelmi áldos
Hozzávalók:
350g kecsegeszelet,
350g csukaszelet,
2 ek vágott vöröshagyma,
300g karikára vágott tökörke,
100g szőlő,
mazsola,
1ek torma (reszelt),
1 ek citromhéj (reszelt),
1 ek bazsalikom,
1 kk csillagánizs,
fél kk fahéj,
2 ek citromlé,
3 dl badacsonyi kéknyelű vagy száraz fehérbor,
2 dl céklalé,
bársonyvirág.
Bajai Halászlé
A bajai halászlé receptje
A bajai halászlé készítéséhez végy egy nagy kanál jókedvet, egy csipet humort és nagy adag lelket.
Jánoska-eresztés
A bajai Jánoska-eresztés immár több száz éves múltra visszatekintő városi hagyomány.
Dombóvár (Gólyavár)
A dunántúli Kapos folyó mocsaras völgyében, egy magaslaton emelkedett évszázadokon keresztül a környékbeli lakosság felett hatalommal bíró földesúri famíliának szállást nyújtó erősség. Aki napjainkban e történelmi helyszínre látogat, azt a bokrokkal-ligetekkel szabdalt területen alig néhány falcsonk emlékezteti a dicső régmúltra.
Simontornya vára
A tolnai dombság területén a középkorban széles mocsaras völgyet alkotva kanyargott a Sió, melynek árteréből kiemelkedő egyik szigetén emeltette földesúri szállásul a várat Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején. 1277-ben tornyot építtetett a településen, és később a város Simonról és a toronyról kapta a nevét: "Simontornya".
Apor-kódex
Az Apor-kódex három egymástól független kézirat egybekötéséből jött létre. Közülük az első az ún. Huszita Biblia zsoltárkönyvét (15. század első fele) őrizte meg kései másolatban a zsolozsma himnuszaival és bibliai kantikumaival együtt. (Lásd. a Bécsi és a Müncheni kódexet.
A tihanyi apátság birtokösszeírása 1211-ből
II. András király (1205–1235) Uros (Úrias), volt tihanyi apát kérésére Tamás kancellárral és Pat nádorispánnal összeíratja a tihanyi apátság birtokait, szolgálónépeit, és az I. András király alapítólevelében elavult határleírásokat, új formába öltöztetve, megerősíti. Uros Tihanyban volt apát, s 1207-től kezdve a pannonhalmi apáti székben találjuk.
Lassú tempójú vonulós és forgó páros táncok
A lánc- és körtáncok kötetlen szerkezetű páros táncokká való átalakulásáról a legkorábbi nyugat-európai tánctörténeti források a reneszánsz idejéből szólnak. A lassú vonulós táncok, mint például a "basse-danse" vagy a "pavane" először az udvari mulatságok nyitó táncaként jelentek meg, amit a pompa kedvéért - a kor szükséglete és divatja szerint – fáklyavivők is kísértek.
Verbunk táncok
A verbunk szólóban és csoportosan járt újstílusú férfitáncunk. Előtörténetét és kialakulását a tánctörténeti forrásokon túl a 18. század tánczenei emlékeiben is nyomon követhetjük: a múlt hagyományait őrző egyes ungaresca típusú dallamok már a verbunkot ígérő korai stílusjegyeket mutatják.
Kanásztánc bot fölött
A botok fölött járt kanásztánc az eszközös táncok ügyességi változatainak külön csoportját alkotja, amelynek legjellemzőbb mozzanatai a földön keresztbe tett botok előtt, majd a botok által alkotott térközökben való tánc. A két mozzanat a tánc folyamán sorozatosan ismétlődik. Vannak változatok, amelyekben az egyik, s vannak, amelyekben a másik dominál.
Kanásztánc üveg fölött
A pákozdi kanásztánc változat szerint a földön kereszt alakban letett üvegek fölött járnak, minden sajátosságában megegyezik a másféle eszközökkel (bottal, vízhordó rúddal, szalmaszálakkal, stb.) táncolt ügyességi táncfajtákkal. A bot helyett az üveg használata hangulati többletet ad a tánchoz, az alkalom szabadabb légkörét, féktelenséget jelzi.
Seprűtáncok
A magyar néptánckutatás összefoglaló típusnéven „seprűtánc”-nak nevezi a kézben tartott eszközzel járt táncokat, függetlenül attól, hogy kendővel, sapkával, bottal vagy más eszközzel járják. Ilyen értelemben a seprűtáncok az eszközzel járt ügyességi táncok egyik formai csoportját alkotják, melyeknek fő sajátossága az eszköz láb alatti átdugdosása.
Kendőstánc
A söprűtánchoz hasonlóan a kendőstánc sem alkot egységes csoportot. Két formája létezik. Az első az ügyességi táncok egyik formai csoportját alkotja a seprűvel, bottal, sapkával járt változatokkal együtt. Főleg a Dunántúlon ismerik, de szórványosan az egész magyar nyelvterületen előfordul. Fő mozzanata a kendő láb alatti átkapkodása.
Üveges tánc
Az üveges táncokban az ügyességi táncok különféle formái együtt fordulhatnak elő. Legjellemzőbb mozzanatai a földön kereszt alakban elhelyezett üvegek között és fölött táncolás, amelyre a "Tánc földre helyezett eszközzel" című foglakozásunkon mutattunk be példát. Más jellegű, de szintén komoly ügyességet kíván a fejtetőre helyezett üveggel való tánc.
Sapkatánc
A sapkatánc fő mozzanata a sapka láb alatti átkapkodása. Emiatt gyakran “takácstánc”-nak is nevezik a szövés mozdulatait idéző alapeleme szerint. A magyar nyelvterületen szórványosan mindenütt előfordul, egyik változatát dunántúli táncpéldánk mutatja be. Általában férfiak táncoljak, de páros (férfi-női) változata is előfordul. Az utóbbi forma emlékei a 17.
Kisszéktánc
A kisszéktánc vagy más elnevezéssel “gyalogszéktánc”, “fejőszéktánc” fő mozzanat a kisszékkel való ritmikus játék. A táncos a széken lovagló ülésben ül, s azt elöl–hátul megfogva, kézváltásokkal megemelgeti és a zene által adott ritmust követve a földhöz ütögeti. A játék történhet helyben vagy jelentősen nagyobb ügyességet kívánva, körben előre haladva.
Déli leánykarikázók
A leánykarikázók déli csoportját főként a Somogy, Tolna, Baranya megyéből, Fejér megye déli részéről és a Dráván túli Szlavóniából származó táncváltozatok alkotják. Ide tartoznak még a Bács-Kiskun megye nyugati sávjának körtáncai egészen a Kalocsa vidékig. E területen az énekes körtánc még a 20.
Sárközi karikázó
A sárközi karikázó a magyar nyelvterület egyik leggazdagabb, legszínesebb énekes körtánc típusa. Gazdagsága a táncrészek nagyobb számának, az egyes részek egymástól elütő metrikai, ritmikai, tempó- és dallambeli, valamint a mozgáskészlet eltéréseinek köszönhető.
Kalocsa–vidéki karikázó
A Kalocsa–vidéki karikázók a déli leánykörtáncok legészakibb, legfiatalabb s egyben legélőbb változatait képviselik. A tánctípus, helyi nevén a „férc”, „fércelés” az 1920-as, 1930-as években élte utolsó virágkorát. Az akkor kialakult új mars–divat (a marsról az Ugrós táncok c.
Udvardi Erzsébet
Udvardi Erzsébet 1929. december 27-én született Baján. Szülővárosában Rudnay Gyulától tanult festeni, majd Budapesten elvégezte a képzőművészeti főiskolát, ahol Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Fónyi Géza és Hincz Gyula voltak a mesterei.
Kalauz Zsófia
1979. december 11-én születtem, Szekszárdon. A középiskolát Székesfehérváron végeztem a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola Kerámia szakán. 1998-ban érettségiztem. A négy év alatt megismerkedtem a kerámiaművesség alapjaival, készítettem edényeket agyagból, megtanultam gipszformát előállítani, öntőformát készíteni.
Martinek József
1904-ben született Pécsett.
A család 4 gyermeke közül ő a Püspöki Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1922-ben és két év katonaság és 2 Vajtán töltött év után érkezett Tolnára. Akkor két fontos szempont alapján döntött így: közel akart maradni Pécshez, a szülőkhöz, és a festői hajlamát, a természetben festés lehetőségeinek szépségét találta meg itt.
Mözsi Szabó István
"...A bajai tanítóképzős évek után művészeti tanulmányaimat Rudnay Gyula bajai képzőművészeti Szabadakadémiáján kezdtem, majd 1948-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytattam. Itt Szőnyi, Barcsay Domanovszky voltak a tanáraim. Mesterem mindvégig Rudnay maradt.
Németh József Pál
1950-ben születtem Mezőkövesden. Szentendrén 1968-72 között végeztem el a katonai főiskolát. A festés, a rajzolás mesterségét 1973-80 között B. Mikli Ferenc festőművész irányításával tanultam Baján a Rudnay Gyula Képzőművészeti Körben. A megszerzett tudást nyári művésztelepeken csiszolgattam itthon és külföldön (Lengyelország, Csehország, Románia ,,Vajdaság” , Horvátország.